Salt Lake City
Utah állam fővárosa fele akkora területen fekszik, mint Budapest, ennek ellenére közel 2,4 millió lakossal büszkélkedhetik. Hatalmas hegyek ölelik körül sziklaóriásként, melyek néha nyomasztóak tudnak lenni, amikor vihar érkezik.
„A Sziklás-hegység (angolul Rocky Mountains vagy The Rockies) hegylánc Észak-Amerikában. Több mint 4800 kilométer hosszan nyúlik el a kanadai Brit Columbia legészakibb részétől az Amerikai Egyesült Államok Új-Mexikó államáig. Legmagasabb csúcsa a Colorado államban található Elbert-hegy (4401 méter).”
Forrás: Wikipedia
A forgalom egésznap tűrhető a városban, négysávos utak szelik ketté. A lehajtók két sávosak, melyek egyszerűen irányítanak kelet vagy nyugat felé.
Az utcák, hasonlóképpen az utakhoz és a lehajtókhoz számokkal vannak jelölve, ez első pillanatban bonyolultnak tűnt számomra, de ma már egyszerűbbnek találom, mint otthon.
A körutak jól áttekinthetővé teszik a várost, ezen kívül segítik a könnyen eltévedő ember célhoz találását.
Kedvelem, hogy mindig találok parkolóhelyet és a parkokban mindenhol elérhető távolságban találok mosdóhelyiséget (rest room) és ivóvizet.
„Mormon város”, több mint 200 ezer mormon (https://hu.wikipedia.org/wiki/Mormonizmus) lakos éli itt az életét, amelynek jegyeit mind az építészet és a hétköznapi élet viseli. A város történelmét is meghatározó közösség. Saját könyvkiadójuk és könyvesboltjuk (Desert Book) van, melynek nagyobb százaléka vallási értékű, amikor belépsz az ajtón úgy köszönnek, hogy szervusz testvérem, nővérem vagy bátyám.
A „Nagy Sóstó”, azaz Salt Lake Hévízhez hasonló jellegzetes, sajátos illattal rendelkezik. Úgy hiszem, idő kell hozzá, hogy az ember megszokja, de kétség kívül egészséges. Mindenki számára ismeretes a mára már elterjedt só szoba, tehát terápiának sem rossz a közelében tartózkodni.
Magas sótartalma miatt a környezete lepusztult, halat csak a betápláló folyók torkolatában találni, ahol a koncentráció sekélyesebb a friss édesvíznek köszönhetően.
Tehát a tóban nem igen találunk élővilágot, bár a partszakaszokon egyes rákfajták szaporodtak el és ennek köszönhetően rengeteg madárfaj találta meg itt mindennapi életét és betevőjét.
Csupasz és kopár, a víz kékes-tejszínű, de mégis gyönyörű. A lemenő nap még vörösebbre festi a sziklákat, és ha szélcsendes az idő nyugodtan terül el a fehéren csillogó kékvíz a lebukó nap narancsvörös sugarainak tükrében. Egy-egy kishajó töri meg némán a tó és az égbolt egybefolyó képét, mely úgy tűnik, hogy a nap nyeli el a vitorlát, majd az egészet. Délibáb vagy látomás. Egyszerűen leírhatatlan a csend és a nyugalom.
„Kevés olyan helye van a Földnek, ahol ennyire jellegzetes és látványos táj fogadná az utazókat, mint Utahban. Ez az Egyesült Államok egyik legváltozatosabb tája. Az állam közepén és északnyugati részén lévő száraz medence központja a híres Great Salt Lake és az ezt körülölelő Great Salt Lake Desert, azaz Nagy Sós-tó sivatag.
A Föld belső erői, valamit a szél és a víz itt mély kanyonokat hoztak létre, melyek sziklarétegeiben fellelhetők mind a 13 geológiai korszak nyomai. A Földön nagyon kevés ilyen hely van, és meglepő módon még az arizonai Grand Canyon sem tartozik ezek közé.
Utah fővárosa és egyben legnagyobb városa a Sziklás-hegységben fekvő Salt Lake City, mely a Nagy-Sós-tó keleti partján épült fel, nevét is a tóról kapta. A mormonok legnagyobb települése is Salt Lake City. Ez az USA legdinamikusabban fejlődő városa, mely mára metropolisszá vált. A közelben lévő természeti látnivalók és a város kulturális értékei miatt is kedvelt turistacélpontnak számít.
Utah nyugati részén terül el a Great Basin (magyarul Nagy-medence) néven ismeretes tájegység. Nevéhez híven valóban egy nagy medencére hasonlít, melynek meggyűrődött fenekét hegyvonulatok és völgyek tagolják. Itt található a Great Salt Lake, magyarul Nagy-Sós-tó, amely egy lefolyástalan, szerkezeti mélyedésben - az édesvíz elpárolgásával - kialakult, időszakos jellegű tó. Ez a tó valójában egy hatalmas beltenger, a Bonneville-tó maradványa, amely a harmincezertől tízezer évvel ezelőttig tartó időszakban határozta meg az itteni táj képét. Ez a tó benyúlt a mai Idaho és Nevada területére is, ekkor 557 km hosszú és 305 méter mély volt.
Feljegyzések szerint a Nagy-Sós-tót egy híres amerikai felfedező és prémvadász, James Bridger fedezte fel 1824-ben, viszont feltételezhető, hogy a mexikói spanyolok már korábban is elértek a tóhoz.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=rEWa39vd4K0#t=87s
A tó keleti partját ostromló hullámok teraszokat vájtak a sziklákba, melyek ma is láthatók a Salt Lake City közelében elnyúló hegyoldalakon, és maga a főváros is egy ilyen teraszra épült
A tó ma nagyjából 130 km hosszú, 46 km széles. Átlagos területe 110 km2, legnagyobb területe viszont 2600 km2. Ha a Balatonnal összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy annál jóval nagyobb, de hasonlóan sekély, 1-2 m mély vízfelület. A legmélyebb pontján is csak 9 méter.
Vize meglepően sok sót tartalmaz (ennél csak a Holt-tenger vize töményebb Izraelben).
Az oldott só aránya a vízmélység függvényében változik is: az északi részen 28%, a délin 11%, vagyis az ember kellemesen lebeghet a víz felszínén.
Tudvalevő, hogy az óceánok vizében lévő ásványok és nyomelemek nélkülözhetetlenek az emberi szervezet számára, hatékonyan segítenek azon hiánybetegségek ellen, melyektől az emberiség szenved. Az Utah-i Nagy-Sós-tó is ugyanezeket az anyagokat tartalmazza, csak sokkal koncentráltabb formában (öt-, tízszeres koncentrációban), mindemellett alacsony nátrium-tartalommal, a testfolyadékhoz hasonló, természetes arányban. Olyannyira hatékonynak bizonyult ez az összetétel, hogy a II. világháborúban az amerikai tengerészeknél egy, a Salt Lake-ből származó oldatot infúzióként is alkalmaztak.
https://www.youtube.com/watch?v=QoDpMFfW1N4&feature=player_embedded#t=4s
A partot is sok helyen kiszáradt, kemény só borítja, mely teljesen sima felületű. Az ilyen aszfaltsimaságú, szélárnyékos partszakaszokat már régóta használják különböző gyorsasági motoros és autós rekordkísérletek felállítására, sok világrekord is született itt, a Bonneville-pályán.”
Forrás: https://www.szb.hu/utazas_amerika/great_salt_lake.html